Narancsos panna cotta mézeskaláccsal

Mindig is szerettem jókat enni, azonban a főzés iránti érdeklődésem akkor teljesedett ki, amikor összeköltöztem életem párjával és egyszer csak ott találtam magam a saját konyhámban. Képes voltam órákig a netet és a szakácskönyveket bújni, hogy újabb és újabb ételeket varázsoljak az asztalra. Úgy néz ki ez jól sikerült, mert az összes barátunk már csak ebédre vagy vacsorára volt hajlandó átjönni hozzánk :). Később ez a mánia odáig fajult, hogy egy-egy külföldi nyaralás már elképzelhetetlen volt a helyi piac vagy éttermek felkeresése nélkül. A sütemények azért kapnak kiemelt szerepet a blogban, mert a drága férjem minden reggel édességet reggelizik, ezért itt majd csak kakaórockernek becézem. Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt még egy motivációs tényező jelent meg az életemben, hiszen kislányom megszületésével újabb kritikus érkezett a családi asztalhoz... Ha ez az oldal csak annyit ér el, hogy bármelyik olvasó elkészíti az egyik receptem és ezzel örömet szerez vele akár magának, akár másoknak, már megérte...